Július 30-án a Shanghai Hotelből irány Üzbegisztán. Könnyes búcsút vettek a hoteltulajdonos lányától, készítettek néhány fotót a személyzettel, a szakáccsal, aki Mike Tyson, és a kőművessel, aki Jackie Chan. A kelet-európai és közel-keleti művésznévválasztással kapcsolatban ajánlom mindenki figyelmébe az Everything is Illuminated című filmet. A bankban még belefutottak az ismerős biztonsági őrbe, aki pediglen a „007-es ügynök”.
A határ kazah oldalán „Good Luck!” feliratú tábla sugározta hét ágra a pozitív energiát, amelyre – mint később kiderült – valóban nagy szükség volt. Előbb egy kétméteres szakadék felett kellett átmanővereznie a hercig magyar csapatnak, hogy az alvázat is át tudják vizsgálni. Millimétereken múlott, hogy a Muflon nem billent le a rámpáról. Később négy órát várakoztak a vámnál, annak ellenére, hogy mindössze 30 autó és 15 kamion áhította a bebocsátást. Négy óra múlva beengedték az első tíz kamiont, hogy aztán újabb négy órán át ne történjen az égvilágon semmi. Végül is kilenc órán át élvezhették hőseinket az aktuális A-vonalbeli kazah technót, mire a rallysok felett kegyet gyakorolt a Hivatal, és soron kívül átengedték őket a határ üzbég oldalára, ahol folytatódott az ügyintézési lidércnyomás. Első ablak: regisztráció, második ablak: útlevél fénymásolás, harmadik ablak: autóvám, negyedik, ötödik… Emellett állandó küzdelem a betyárkodó kazah és orosz kamionosokkal. A tolakodás néha már olyan méreteket öltött, hogy a rallysoknak élőláncot alkotva kellett hivatalos ügyeiket rendezniük. Hozzávetőlegesen három órán át tartott a tortúra, mire a Muflon pilótái végre hasíthattak bele az ázsiai száraz alkonyatba.
Július 31-én elsőként hagyták el a rallys vadkempinget. A cél Nukus, egy kisebb üzbég városka. A terv: koraesti érkezés, víz, élelem, wifi. Az utak kifogástalanok, minden gyanúsan zökkenésmentes. Majd kezdett feltűnni az ifjaknak, hogy minden benzinkút zárva van, a kocsi tankjában viszont nincs elegendő benzin a tervezett út megtételére. Beindult hát a nagy benzinkeresés. Azon az egy-két helyen, amit nyitva találtak, csak olyanoknak adtak el benzint, akik jegyzékbe vannak véve. A csapaton kezdett eluralkodni a letargia, amikor az egyik benzinkutas segélyhívására mégis megérkezett a 40 liter 91-es benzin a helyi „benzin dealer” furgonján. Nagy vagány a helyi „benzin dealer”, de csak diszkréten húzta le fiainkat: 30 liter 35 dollárért. Az üzletelés közben lassan odasereglett a helyiség apraja nagyja, vizslatták a Muflont, ámulták-bámulták az idegeket.
Irány Buhara, a „szerencsés föld”. Út közben Ricsi másodpilóta óriási baklövést követett el, amikor nem rúgta be a satuféket az egyik STOP táblánál. A rend őrei 100 dollárnál kezdték, hogy aztán az alkufolyamat végére eljussanak 5 dollárhoz és egy doboz cigihez. A Muflon utasainak ez már megvesztegetési rutin.
Hajnalban augusztus első napja a sivatagban köszönthette a csapatot. A száguldó Muflon volánjánál El Capitan, aláfestő zene: a Doors. Kilencfelé érkezés Buharába, ebbe a gyönyörű, kétezer éves városba, ahol mecsetek és medreszék érik egymást, és amely a Selyemút egyik legfontosabb állomása volt. Ebben a hihetetlen környezetben adja Márton, Márk és Richárd tudtára a svájci rallykülönítmény, hogy Azerbajdzsánban igen csúf sors jutott a csapatoknak. Többen 400, de volt, aki 1000 dollárral lett rövidebb. Sokan az országban ragadtak, mert egy hétig nem jött a Türkmenisztánba induló komp, ahol aztán újfent mélyen a pénztárcába kellett nyúlni. Egyesek arról számoltak be, hogy olyan érzésük volt, mintha egy színházban lennének díszletek és statiszták között, mindenütt az elnök aranyozott szobrával.
Betoldás: egy Iránban sátrazó csapatot AK 47-esekkel rohantak le. Felszabdalták a sátraikat, és elvették minden értéküket. Szerencsére az útleveleket nem találták meg, és a rallysok úgy döntöttek, hogy folytatják az utat.
El Capitanék feje zsongott a különböző rémhírektől, így amikor augusztus 2-án újabb „rendőri incidens” várt a küszöbön, akkor az új-zélandi csapat tanácsát megfogadva tovább hajtottak az őket leintő rendőrök mellett, akik autó híján csak hülyén bámultak maguk elé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.