Július 19-én még a McDonald’s parkolójában találta El Capitanékat a hajnal. Kipihenten és kalandra éhesen ébredt a csapat, és mindjárt nyakukba vették Bukarest belvárosát, amit Márk feljegyzéseiben a következőképpen jellemez: „we had a short drive by photo shooting in the capital. which was pretty…communistic. Run down houses, old soviet memorials and not to forget: crazy drivers.”
Ezt követően levezettek a Fekete tenger partjára, ahol az utolsó Mongol Rallys parti várta őket, és a megannyi, már jól ismert rallys kolléga. Kiváltképp a Dixie Chickens veteránnak számító tagjai. Többen közülük másodszorra vágtak most neki a rallynak, és nem is akárhogyan: egy szép, nagy, sárga, amerikai iskolabusszal – épp, mint a filmeken. Ráadásul a Prága-Ulánbátor táv számukra csak egy epizódot jelent a sok közül a világkörüli túrájukon. Szóval ilyen bolondos, nyughatatlan álmodozókkal kerültek össze hőseink, ott a Fekete tenger partján július 19-én, és velük ittak, táncoltak, üvöltöttek a valószerűtlenül nagy telihold alatt.
Másnap reggel a román-moldáv határ felé vették az irányt. Néhány rallys fennakadt az ellenőrzésen, amiből két tanulság vonható le: a Moldáviába való bejutáshoz, igen, kell vízum, és export rendszámmal nem érdemes nekiveselkedni az útnak. Ez utóbbi – mármint az export rendszám – számomra, mint az autós kultúra nyilvánvaló analfabétája számára, teljesen homályos kategória, de bízom benne, hogy a mélyen tisztelt és tanult Olvasó csak elnézően mosolyog a tudatlanságom miatt. A moldáv-ukrán határon a Muflon pilótái megfizették a szokásos határátkelési sarcot – egy marék 2Fast2Furious2Hungarian kulcstartót –, és már lavírozhattak is az ember nagyságú kátyúk és itt-ott, az aszfaltból előbukkanó bokrok között. Mivel ilyen viszonyok mellett nem tudták tartani az ütemtervet, kénytelen voltak, még Odessza előtt éjjeli menedék után nézni; végül egy hotel wellness részlegén (wtf?!) tértek nyugovóra.
El Capitan feljegyzése július 21-éről: „9 körül elindultunk Odesszába, az út már sokkal jobb volt, az ukrán vezetők pedig nem voltak annyira agresszívek, mint a románok. Azért folyamatosan előzgettek, de nem dudáltak le az útról állandóan”. Márk vonatkozó bejegyzése Odesszát méltatja; kitér arra, hogy a város üdítő kontrasztot mutat az Ukrajnát egyébként jellemző szovjet építészeti remekekkel szemben. A parkolást illetően azonban hozzáfűzi: „We parked in the center and got assured „personal car protection”, seeing the gypsy children he was permantely screaming away, we payed the triple parking costs for our beloved Mouflon rally car.” A délután egy részét vissza-visszatérő bázisukon, minden nyugati kalandor megbízható otthon-pótlékában: a McDonald’s-ban töltötték a „Dude, where is Baataar?” rallycsapat társaságában – anekdotáztak, élvezték a légkondit és a wifit.
Kellemes tengerparti kempingben éjszakáztak. Másnap reggel viszont tudomásul kellett venniük, hogy a fürdőzést egy hajthatatlan medúzasereg bojkottálta. Nem volt hát maradásuk, nekivágtak a következő szakasznak a Krím félsziget felé, egészen pontosan Szimferopolba, még pontosabban Olya 7. emeleti panellakásába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.