Mongol Rally 2013

Szimferopol egy jellegzetes városa a Nagy Szovjet Tervezésnek, értsd: panelrengeteg. Rallys kalandoraink az X-edik számú panelházban élvezték az ukrán hajadon, Olya vendégszeretetét július 22-én. Elsajátították a poszt-szovjet államok közkedvelt kártyajátékának, a Duráknak szabályait, éjjel tizenegy előtt pontosan tíz perccel mindannyian kötelességtudóan megmosakodtak, az állami közműszolgáltató pedig pontosan tizenegy órakor kötelességtudóan elzárta a vizet, ahogy azt a szabályzat diktálja, majd fiaink Olya konyhájának padlóján kártyalapokkal beborítva szenderedtek el, és a világ felsóhajtott, hogy szerencsejáték ide vagy oda, végül minden a maga rendes medrében folyik tova, és a kötelesség, az bizony mindenki által a legmesszemenőbbekig tudva vagyon.

Másnap reggel Olya lendületes szignójával a fehér Muflon kasztniján indultak útnak Szevasztopolba. Senkit ne tévesszen meg a „-pol” szóvégződés; ez a város ugyanis semmiben sem hasonlít Szimferopolra. A Wikipedia tanúsága szerint „Szevasztopol a Krím-félsziget délnyugati részén, a Fekete-tenger partján helyezkedik el. Éghajlata enyhe. A téli középhőmérséklet 2,6 °C, a júliusi 22–24 °C”. El Capitan útinaplója szerint: „az egész nagyon szép, olyan mintha az olasz tengerparton lettünk volna”. És ha már Krím-félsziget, akkor egyetlen pirospozsgás utazó sem mulaszthatja el, hogy ellátogasson annak a bizonyos jaltai konferenciának a helyszínére; a kastélyba, ahol Sztálin, Roosevelt és Churchill 1945. február 4-e és 11-e között meghányták, megvetették, hogy miként is kellene gatyába rázni a dolgokat Európában.

Turisztikai kötelezettségeiket hátuk mögött tudva hőseink nekivághattak annak a 28 órás tikkasztó útnak, amelynek végén már ott várta őket Oroszország. A teljesen kihalt határon csak egy-két határőr lézengett, cigiztek, támasztották a falat, és unottan szemlélték a kóbor kutyák koituszát.

Hőseink ötven kilométert haladtak a világ legnagyobb, 17 075 200 km² területtel bíró országban, amikor El Capitan kénytelen volt lehúzódni az útról, mert egy, szolgálati kötelezettségének kifogástalanul eleget tévő, orosz rendőr leintette a Muflont. Történt ugyanis, hogy El Capitan megállás nélkül hajtott át az egyik ellenőrzési ponton – éppen egy olyanon, amilyenen korábban már számtalanszor, csak most kevesebb szerencsével. Angol, orosz, német szavak követték egymást, mire a rendőr kibökte: twenty euro. El Capitan nyomban világossá tette, hogy nincs pénze; ami persze annyit tesz, hogy nem akar adni, mert hát hogy ne lenne pénze egy Mongóliába tartó rallycsapatnak. De a játékot játszani kell, és ezt a rendőr is tudta, és jobbnak látta, ha beéri egy üveg vodkával meg néhány kulcstartóval, mielőtt a figuráját kényelmetlenül komolyra kéne vennie – mert hát senki sem akar az a hipószagú hülyegyerek lenni, aki elrontja a játékot, meg aztán jobb is ez így mindenkinek. Viszont nem átallott még egy bizalmaskodó megjegyzést tenni azzal kapcsolatban, hogy a nagyapja anno Budapesten szolgált.

Aztán jött a dugó, amit egyesek az elegancia teljes hiányában a szántóföldeken kerültek el. A Muflon kapitánya egyébként az orosz lakosságot illetően a következő hízelgő sorokat vetette papírra: „Az emberek nagy része amúgy nagyon segítőkész. Senki nem beszél angolul, de mindenki próbál segíteni. Volt egy bankos lány, aki 20 percen át magyarázta, hogy Krasznodarban hol lehet ukrán pénzt rubelre váltani.” Továbbra is, sőt mindinkább megfejthetetlenül lebeg előttem az orosz néplélek tömjénfüstös félhomálya. Rubljov és Sztálin, Dosztojevszkij, Raszputyin, Lenin, Rachmaninov, Gogol, Muszorgszkij, Tolsztoj, a csinovnyik, és a misztikus bolond, és az űrkorszak és az ikon, a Sztalker zárójelenete, Malevics négyzete, Bulgakov macskája… és a banki alkalmazott Krasznodarban, az ideges sofőrök, meg a rendőr és az ő nagyapja 1956-ban Budapesten.