Mongol Rally 2013

Oroszországban begyűrűztek a rémhírek a rallysok közé. Állítólag egy házaspárra közvetlen közelről fogtak fegyvert egy kocsiból, leszorították őket az útról, és elvették mindenüket. El Capitanék lélekszakadva hajtottak hát keresztül a hatalmas ország déli nyelvén. Az Európa és Ázsia határán fekvő Asztrahán felé már kezd sztyeppésedni a táj; a homokos, füves síkságon túl pedig ott hullámzik a Kaszpi-tenger. Július 25-én fiaink egy asztraháni hotel emeleti lakosztályában találtak menedéket exkluzív kilátással a lokális gettóra.

26-án ráérősen ébredeztek, megreggeliztek, és átnézték a csomagjaikat. Tudták, hogy már csak egy kőhajításnyira ott várja őket Ázsia, elhagyják az európai kontinenst, és ezzel a rally újabb, ismeretlen fázisába lépnek. Az a kőhajítás végül mégsem bizonyult csak annyinak: két órán át rostokoltak egy dugóban, mire egyáltalán a várost sikerült elhagyniuk. Időközben összecimboráltak néhány, macskajaj-típusú, aranyfogas, aranyfukszos cigánnyal, és nyélbe ütöttek egy zsíros kis kulcstartó-csengettyű bartert. Always keep an eye on business!       

A kazah határon – felelős posztjából kifolyólag – El Capitanra szakadt minden hivatalos tennivaló, míg Márk és Ricsi másodpilóták egy laza regisztrációval igazolták hívatlan ottlétüket a kazah hatóságok előtt, nem sejtve, hogy odakint El Capitan képébe teli tüdőből üvölti egy termetes határőrasszonyság, hogy gyorsabban a papírokkal, nézz a kamerába, jóember! Pistol? Drugs? De ennyivel meg is úszta a vámoltatást. Nem úgy a rally ikonikus csapata, az iskolabuszos Dixie Chicken: két órán át tartották fel őket a határon, a vámos folyamatosan szipuzásra utaló kézjelekkel tette egyértelművé, hogy mit is keresnek, pontosabban, mit is szeretnének megtalálni. A derék határőrök egyikének az volt ugyanis a tisztje, hogy minden kertelés nélkül kokaint próbáljon felcsempészni a buszra, míg az utasok lent gyötrődnek az ügyintézéssel. Szerencsére mindahány kísérlete kudarcba fulladt, mert a sofőrnek sikerült közbe avatkoznia. Két óra után aztán megunták a játékot Kazahsztán védelmezői, és tovább engedték a csapatot.     

Egy hangulatfestő részlet El Capitan útinaplójából: „Az első városban már nagyon érezhető, hogy a harmadik világban vagyunk, mert mindenki nagyon nézte az autót, az egész város összecsődült, hogy megnézze kik is vagyunk. Tankoltunk, itt már 130 Ft volt egy liter benzin és elindultunk Atyrauba.”

Atryau egy olajváros 350 kilométerre az orosz Asztrahántól. Egy sztyeppén töltött éjszaka után ide érkezett meg a Muflon július 27-én. A település gazdagsága ellenére a nyugati kalandorok itt is nagy feltűnést keltettek, a lakosok integettek és állandó kérdésekkel árasztották el az utazókat. Volt egy kazah férfiú, aki viszont rallysainkból váltott ki nagy csodálkozást azzal, hogy Karádi Katalin, a gulyás és az Omega zenekar, több szempontból is szokatlan, hármasát emlegette. Puskás Öcsi nem volt. Egy helyi hamburgerezőben érte El Capitanékat a hír, hogy két hete még havazott Mongóliában – csakhogy nekik semmilyen téli felszerelésük nincs.

Július 28, vasárnap, a mélypont. Konvojban indultak reggel útnak az üzbég határ felé, de már az első kilométereken nyilvánvalóvá vált, hogy a hűséges Muflon szenved. A kocsi jobb hátsó részéből kattogó, súrlódó zörejek hallatszottak. Így hát jobbnak látták, ha még időben visszafordulnak a legközelebbi városba, és szervizt keresnek. ASZKÁR –az ötvenezer lelket számláló Kulszári városkájának rezidens autószerelőjét csupa nagy betűkkel fogják jegyezni a rallys almanachok. A Muflon megmentője, a becsület közel-keleti szobra, az autószerelés etalonja, a kiváló ügyfélszolgálat szinonimája. Sec-perc alatt azonosította a hibát: a csapágy menthetetlenül elhasználódott. Cserélni kell. Ahhoz viszont rendelést kell feladni valamelyik környező városba. 2 nap. Aszkár tanácsára hőseink a Shanghai Hotelben vettek volna ki szobát. Sietősen megálltak egy ATM előtt, Ricsi kiugrott, egy rendőr meg a kocsi elé: tilosban parkolás. A rögtönzött fedőstory: leállt a motor, azért nem mozdul a délceg csapat. Ricsi és Márk gyorsan hátra is szaladtak megtolni a járgányt, „de a rendőr levágta, hogy át akarjuk baszni”. El Capitan pillanatok alatt a rendőrautóban találta magát, mire teljes kétségbeesésében a következő elemekből igyekezett valami zavaros maszlagot prezentálni a hivatalos közegnek: „pacsinta, two days, Shanghai hotel, masina nyet haraso”. Láss csodát, szavai megérintették a rendőr lelkét, és bármiféle megsarcolás nélkül utat engedett a Muflonnak.     

Másnap a karma kegyesen bánt velük, Aszkár mondta, hogy minden nagyon „haraso”, úton van a „pacsinta”, már ma meg is érkezik, és inkább a szép „jevocskákat” hajkurásszák, mint hogy itt lábatlankodjanak a műhelyben. Mire hőseink stílszerűen megnézték a Boratot a Shanshai Hotelben, addigra Aszkár már helyre is pofozta a kocsit. Néhány személyes sor El Capitan feljegyzéseiből: „fizettünk 8000-et a csapágyért, 1000-et a szállításért, 2000-et kért a szervizért, de mi 3000-et adtunk és az unokáinak pár ajándékot. Aszkár nagyon kedves volt és jó munkát végzett. Nem voltak jó felszerelései, de olyan sebességgel és pontossággal dolgozott, amilyennel szerelőt még nem láttam. A bal hátsó kerék csapágyát is átnézte, és azt mondta, hogy haraso Ulan Bator. Köszönjük Aszkár.”