">

HTML

<iframe width="500" height="250" src=" http://www.gosim.ekit.com/ekit/tj/TJM/budapestmongol/track_map/?" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Mongol Rally 2013

Elhatároztuk két haverommal, hogy idén nyáron elvezetünk egy kis városi Suzukival, GPS nélkül, Mongóliába, a Mongol Rally első magyar résztvevőjeként. A sztorink röviden: Gondoltuk, hogy valahogy le kéne zárni az egyetemi éveinket és mielőtt beállnánk az élet fogaskerekébe , részt veszünk életünk talán egyik legnagyobb kalandján. Persze, mondhattuk volna, hogy csak elutazunk Ibizára, vagy lenézünk a Balaton Soundra, de mi valami mást szerettünk volna, valamit, aminek van valami jelentősége és közben nekünk is érdekes. Ekkor Márton, El Capitan, ezt mondta: "Hé, Márk menjünk el autóval Mongóliába!" Először arra gondoltam, hogy vagy valami „gombát” evett előző nap, vagy egyszerűen csak részeg. A szkepticizmusom azóta elhalványult: regisztráltunk hivatalosan a rallyra, megvan az autó, a legtöbb vízum és a felszerelés. Július 15.-én indulunk!

Hivatalos oldalunk

Éppen hol vagytok?

HTML doboz

2013.08.30. 19:41 Mongol Rally

Mongol Rally összefoglaló

Szólj hozzá!


2013.08.14. 22:05 Mongol Rally

1173901_215809695209415_1869658276_n_1_1376510698.jpg_960x641

Annak okán, hogy El Capitan és társai magukat ideiglenesen „eltűntnek nyilvánították”, kénytelen vagyok valaki mást megszólaltatni a Góbi sivataggal kapcsolatban, ugyanis a Góbi, a Mongol Rally veleje, nem maradhat ki eme szerény útiblogból sem:

„[…] megbűvölve néztem az ijesztő, elhagyatott, élettelen vidéket, a végsőkig lecsupaszított bércek egymásutánját, amint az ablak kimetszette részletben éppen egyhangú menetelésüktől nem mozdul, nem változik a táj, s ebben a kíméletlen állandóságban egyszeriben olyan érzésem támadt, hogy talán nem is a térképeim használhatatlanok, hanem a fogalmaim, a szándék, mely kilométerekre próbálja darabolni azt, ami itt valóban oszthatatlan, ennek a minden mulandó tartalomtól megszabadult térnek a határtalan tágasságát. […] Mert átutazni a Góbin, mert a Góbi sivatagot orosz vagonokban Beijing felé keresztülszelni, mert egy őszi napon az orosz szerelvények átlagos sebességével a Bogd-hegységtől a mongol-kínai határig belemerészkedni a Góbi sivatag élettelen ürességébe, nos, ez azt jelentette, hogy bele is veszni, azt jelentette, hogy nyomtalanná válni, önmagunkat eltűntnek nyilvánítani, átmenetileg elillanni a föld létezéséből, ilyen feltételek között ugyanis ez a sivatag – lerombolván a mesebeli megmenekülések egy több évezredes, édeni metaforáját – azt állította, hogy az örökkévalóság valóság ugyan, de nekünk lidérces mód elrettentő valóság, hogy az örökkévalóság az istenek tartománya ugyan, de ezek az istenek mozdulatlanok, megközelíthetetlenek, hidegek és pokoliak, hogy az öröklét nem más, mint őrületig hevített teljes és végzetes szimmetria, hogy az öröklét nem egyéb, mint az ismétlődés dermesztően eszményi, feldúlhatatlan tökéletessége. Álltunk a folyosóablakoknál, néztük a hatalmas neonfelirat vakító kékjeit, sárgáit és vöröseit: a hely cirill, ujgur és kínai óriásjeleit a már enélkül is épp elég különleges állomásépület homlokzatán, de mire megfogalmazhattuk volna, hogy akkor vajon minek is vagyunk kitéve ezzel a tudással, hogy milyen árat kell is fizessünk ezért a beavattatásért, s hogy egyáltalán hogyan bírunk ezek után  visszatalálni saját eredeti léptékeinkhez, addigra már vissza is találtunk […]” 

Krasznahorkai László: Az urgai fogoly (1992)


Szólj hozzá!


2013.08.14. 21:21 Mongol Rally

Augusztus 2-3.

Egy lestrapált Ladából ordítják át a 2Fast2Furious2Hungarian teamnek, hogy „masina nyet haraso”, vagyis az autó nem jó, és hogy álljanak meg. A korábbi bizalomgerjesztő történetek hatására fiaink inkább elengedik a fülük mellett a figyelmeztetést, de a Lada egészen a határig követi őket. Ott teljes káosz fogadja őket, sehol egy tábla, járművek keresztbe kasul. El Capitanék feltartóztathatatlanul tartják az egyenes irányt, de már többen is üvöltik, hogy „masina nyet!”. Nyomják a gázt, nyomják, amíg bele nem futnak a határ zárt kapuiba. Tény: egy éve lezárták az átkelőt, és 60 kilométerrel arrébb található a legközelebbi. A rémalakot öltött helybéliek pedig varázsütésre jó szándékú kisemberekké válnak.

Egy kiváló angolsággal fellépő üzbég srác felajánlotta hőseinknek, hogy a családjánál tölthetik az éjszakát, és meghívta a Muflon kapitányát egy kólára. Némi hezitálást követően a három kalandor úgy döntött, hogy elfogadják e váratlan, nemes gesztust, és gyanakodva bár, de igent mondtak. Innen következzen El Capitan szemléletes beszámolója:

„A ház nagyon szép volt, medencével, szaunával, 3 emelet, nagy nappali, minden nagyon tiszta és rendezett, mintha a Hiltonban lennénk. Az apukájával ittunk 2 páleszt, majd 3 orosz vodkát és máris jobb lett a hangulat és elfelejtettük a stresszt a határral. Kaptunk még helyi levest, aminek olyan íze volt, mint a gulyáslevesnek és krumpli és töltött paprika volt benne, nagyon finom volt. Kiderült Timur apukája a kormánynak dolgozik és ő dönt, hogy melyik külföldi tőke jöhet be az országba, ezért is volt egy csomó drága alkohol a nappaliban, amiket ajándékba kapott. Ő nem nagyon beszélt angolul, de Timur mindent lefordított. Márk még kint volt, ezért kimentünk, hogy beszéljünk vele, mi is legyen ma este. Persze jött velünk Timur és az apukája, akik ragaszkodtak hozzá, hogy ott aludjunk. Márk kicsit morcos volt, nem csoda, hiszen sokat várt, az internet kávézóból kiküldték, mert bezárt és furcsa alakok méregették szegény muflont. A kis csapat kupaktanácsa úgy döntött, hogy Timuréknál alszunk. Még ittunk pár vodkát, majd Timur faterja mutatott egy fényképalbumot, arról, amikor Csehszlovákiában, Prágában katonáskodott 84-86 között. Majd pár kép fontos személyekkel, a német pénzügyminiszterrel és Siemens vezérigazgatójával. Sokáig nem tudtuk nézni a képeket, mert a kormány lekapcsolta az áramot. Lefürödtünk és kint aludtunk a szabadban.”

46917_214869265303458_1643213648_n-003.jpg

Egészen pontosan a medence melletti napágyakon aludtak a derék fiatalok, így másnap azonnal fürdőzéssel kezdhették a napot. Bőséges reggeli után Timur édesapja megmutatta El Capitanékat a város nevezetességeit, és egy szuvenír boltot, ahol jó minőségű csecsebecséket vehettek. Majd elvezette őket a határ irányába tartó útra.

996870_214869361970115_1407206557_n-002.jpg

Aztán megint a kazah határ, és megint a szokásos megvesztegetősdi: adj egy kis pénzt, nincs pénzünk, de biztos van, jó, adunk ötszáz forintot, ez nem elég, jó, adunk kétezer ötszázat, fogadd el, ez sok pénz, száz dollárt ér, ó, csakugyan…

Miközben Ricsi és El Capitan intézték a papírokat, Márkot ismét megkörnyékezte a gépfegyveres határőr: adj a forint helyett dollárt, jó, adok négy dollárt, ez nem elég, de nincs több dollárom, jó, akkor elmegyünk szépen pénzt váltani, szerintem inkább ne menjünk, jó, akkor add ide a mobilod… Végül a leleményes Márknak sikerült kibújnia a határőr karmaiból, anélkül, hogy elveszítette volna értékei jelentős hányadát, de az őr még felírta a saját telefonszámát alkoholos filccel a Muflonra, hogy keressék meg, ha majd lesz pénzük (?! agyhalál).


Estig vezettünk, majd letáboroztunk az út mellett, mert para lett volna este vezetni. Így is jöttek a szokásos meglepetések, amikor az autópálya szerű út, hirtelen egy bukkanóval zárult. Szegény muflon itt is sokat ugrált, volt, hogy métereket esett, olyan meredek lejtő/levágás volt az úton.” Itt megszakadnak El Capitan feljegyzései. Azóta áthajtottak Kelet-Kazahsztánon és a Góbi sivatag mongol részén. Sőt mi több, ma vagy holnap célba érhetnek!

999170_215807871876264_651114768_n-001.jpg

Szólj hozzá!


2013.08.14. 21:09 Mongol Rally

Július 30-Augusztus 2.

547376_214361628687555_1624744937_n_1.jpg

Július 30-án a Shanghai Hotelből irány Üzbegisztán. Könnyes búcsút vettek a hoteltulajdonos lányától, készítettek néhány fotót a személyzettel, a szakáccsal, aki Mike Tyson, és a kőművessel, aki Jackie Chan. A kelet-európai és közel-keleti művésznévválasztással kapcsolatban ajánlom mindenki figyelmébe az Everything is Illuminated című filmet. A bankban még belefutottak az ismerős biztonsági őrbe, aki pediglen a „007-es ügynök”.

A határ kazah oldalán „Good Luck!” feliratú tábla sugározta hét ágra a pozitív energiát, amelyre – mint később kiderült – valóban nagy szükség volt. Előbb egy kétméteres szakadék felett kellett átmanővereznie a hercig magyar csapatnak, hogy az alvázat is át tudják vizsgálni. Millimétereken múlott, hogy a Muflon nem billent le a rámpáról. Később négy órát várakoztak a vámnál, annak ellenére, hogy mindössze 30 autó és 15 kamion áhította a bebocsátást. Négy óra múlva beengedték az első tíz kamiont, hogy aztán újabb négy órán át ne történjen az égvilágon semmi. Végül is kilenc órán át élvezhették hőseinket az aktuális A-vonalbeli kazah technót, mire a rallysok felett kegyet gyakorolt a Hivatal, és soron kívül átengedték őket a határ üzbég oldalára, ahol folytatódott az ügyintézési lidércnyomás. Első ablak: regisztráció, második ablak: útlevél fénymásolás, harmadik ablak: autóvám, negyedik, ötödik… Emellett állandó küzdelem a betyárkodó kazah és orosz kamionosokkal. A tolakodás néha már olyan méreteket öltött, hogy a rallysoknak élőláncot alkotva kellett hivatalos ügyeiket rendezniük. Hozzávetőlegesen három órán át tartott a tortúra, mire a Muflon pilótái végre hasíthattak bele az ázsiai száraz alkonyatba.  

Július 31-én elsőként hagyták el a rallys vadkempinget. A cél Nukus, egy kisebb üzbég városka. A terv: koraesti érkezés, víz, élelem, wifi. Az utak kifogástalanok, minden gyanúsan zökkenésmentes. Majd kezdett feltűnni az ifjaknak, hogy minden benzinkút zárva van, a kocsi tankjában viszont nincs elegendő benzin a tervezett út megtételére. Beindult hát a nagy benzinkeresés. Azon az egy-két helyen, amit nyitva találtak, csak olyanoknak adtak el benzint, akik jegyzékbe vannak véve. A csapaton kezdett eluralkodni a letargia, amikor az egyik benzinkutas segélyhívására mégis megérkezett a 40 liter 91-es benzin a helyi „benzin dealer” furgonján. Nagy vagány a helyi „benzin dealer”, de csak diszkréten húzta le fiainkat: 30 liter 35 dollárért. Az üzletelés közben lassan odasereglett a helyiség apraja nagyja, vizslatták a Muflont, ámulták-bámulták az idegeket.                     

Irány Buhara, a „szerencsés föld”. Út közben Ricsi másodpilóta óriási baklövést követett el, amikor nem rúgta be a satuféket az egyik STOP táblánál. A rend őrei 100 dollárnál kezdték, hogy aztán az alkufolyamat végére eljussanak 5 dollárhoz és egy doboz cigihez. A Muflon utasainak ez már megvesztegetési rutin.   

Hajnalban augusztus első napja a sivatagban köszönthette a csapatot. A száguldó Muflon volánjánál El Capitan, aláfestő zene: a Doors. Kilencfelé érkezés Buharába, ebbe a gyönyörű, kétezer éves városba, ahol mecsetek és medreszék érik egymást, és amely a Selyemút egyik legfontosabb állomása volt. Ebben a hihetetlen környezetben adja Márton, Márk és Richárd tudtára a svájci rallykülönítmény, hogy Azerbajdzsánban igen csúf sors jutott a csapatoknak. Többen 400, de volt, aki 1000 dollárral lett rövidebb. Sokan az országban ragadtak, mert egy hétig nem jött a Türkmenisztánba induló komp, ahol aztán újfent mélyen a pénztárcába kellett nyúlni. Egyesek arról számoltak be, hogy olyan érzésük volt, mintha egy színházban lennének díszletek és statiszták között, mindenütt az elnök aranyozott szobrával.  

312442_214844361972615_1738228708_n.jpg

Betoldás: egy Iránban sátrazó csapatot AK 47-esekkel rohantak le. Felszabdalták a sátraikat, és elvették minden értéküket. Szerencsére az útleveleket nem találták meg, és a rallysok úgy döntöttek, hogy folytatják az utat.

El Capitanék feje zsongott a különböző rémhírektől, így amikor augusztus 2-án újabb „rendőri incidens” várt a küszöbön, akkor az új-zélandi csapat tanácsát megfogadva tovább hajtottak az őket leintő rendőrök mellett, akik autó híján csak hülyén bámultak maguk elé.


954645_214869121970139_1973672354_n_1.jpg

Szólj hozzá!


2013.08.12. 21:42 Mongol Rally

Július 25-29.

1012922_214361595354225_344174281_n.jpg

Oroszországban begyűrűztek a rémhírek a rallysok közé. Állítólag egy házaspárra közvetlen közelről fogtak fegyvert egy kocsiból, leszorították őket az útról, és elvették mindenüket. El Capitanék lélekszakadva hajtottak hát keresztül a hatalmas ország déli nyelvén. Az Európa és Ázsia határán fekvő Asztrahán felé már kezd sztyeppésedni a táj; a homokos, füves síkságon túl pedig ott hullámzik a Kaszpi-tenger. Július 25-én fiaink egy asztraháni hotel emeleti lakosztályában találtak menedéket exkluzív kilátással a lokális gettóra.

26-án ráérősen ébredeztek, megreggeliztek, és átnézték a csomagjaikat. Tudták, hogy már csak egy kőhajításnyira ott várja őket Ázsia, elhagyják az európai kontinenst, és ezzel a rally újabb, ismeretlen fázisába lépnek. Az a kőhajítás végül mégsem bizonyult csak annyinak: két órán át rostokoltak egy dugóban, mire egyáltalán a várost sikerült elhagyniuk. Időközben összecimboráltak néhány, macskajaj-típusú, aranyfogas, aranyfukszos cigánnyal, és nyélbe ütöttek egy zsíros kis kulcstartó-csengettyű bartert. Always keep an eye on business!       

A kazah határon – felelős posztjából kifolyólag – El Capitanra szakadt minden hivatalos tennivaló, míg Márk és Ricsi másodpilóták egy laza regisztrációval igazolták hívatlan ottlétüket a kazah hatóságok előtt, nem sejtve, hogy odakint El Capitan képébe teli tüdőből üvölti egy termetes határőrasszonyság, hogy gyorsabban a papírokkal, nézz a kamerába, jóember! Pistol? Drugs? De ennyivel meg is úszta a vámoltatást. Nem úgy a rally ikonikus csapata, az iskolabuszos Dixie Chicken: két órán át tartották fel őket a határon, a vámos folyamatosan szipuzásra utaló kézjelekkel tette egyértelművé, hogy mit is keresnek, pontosabban, mit is szeretnének megtalálni. A derék határőrök egyikének az volt ugyanis a tisztje, hogy minden kertelés nélkül kokaint próbáljon felcsempészni a buszra, míg az utasok lent gyötrődnek az ügyintézéssel. Szerencsére mindahány kísérlete kudarcba fulladt, mert a sofőrnek sikerült közbe avatkoznia. Két óra után aztán megunták a játékot Kazahsztán védelmezői, és tovább engedték a csapatot.     

935867_214360628687655_1591835774_n.jpg

Egy hangulatfestő részlet El Capitan útinaplójából: „Az első városban már nagyon érezhető, hogy a harmadik világban vagyunk, mert mindenki nagyon nézte az autót, az egész város összecsődült, hogy megnézze kik is vagyunk. Tankoltunk, itt már 130 Ft volt egy liter benzin és elindultunk Atyrauba.”

1003778_214844138639304_478014394_n.jpg

Atryau egy olajváros 350 kilométerre az orosz Asztrahántól. Egy sztyeppén töltött éjszaka után ide érkezett meg a Muflon július 27-én. A település gazdagsága ellenére a nyugati kalandorok itt is nagy feltűnést keltettek, a lakosok integettek és állandó kérdésekkel árasztották el az utazókat. Volt egy kazah férfiú, aki viszont rallysainkból váltott ki nagy csodálkozást azzal, hogy Karádi Katalin, a gulyás és az Omega zenekar, több szempontból is szokatlan, hármasát emlegette. Puskás Öcsi nem volt. Egy helyi hamburgerezőben érte El Capitanékat a hír, hogy két hete még havazott Mongóliában – csakhogy nekik semmilyen téli felszerelésük nincs.

Július 28, vasárnap, a mélypont. Konvojban indultak reggel útnak az üzbég határ felé, de már az első kilométereken nyilvánvalóvá vált, hogy a hűséges Muflon szenved. A kocsi jobb hátsó részéből kattogó, súrlódó zörejek hallatszottak. Így hát jobbnak látták, ha még időben visszafordulnak a legközelebbi városba, és szervizt keresnek. ASZKÁR –az ötvenezer lelket számláló Kulszári városkájának rezidens autószerelőjét csupa nagy betűkkel fogják jegyezni a rallys almanachok. A Muflon megmentője, a becsület közel-keleti szobra, az autószerelés etalonja, a kiváló ügyfélszolgálat szinonimája. Sec-perc alatt azonosította a hibát: a csapágy menthetetlenül elhasználódott. Cserélni kell. Ahhoz viszont rendelést kell feladni valamelyik környező városba. 2 nap. Aszkár tanácsára hőseink a Shanghai Hotelben vettek volna ki szobát. Sietősen megálltak egy ATM előtt, Ricsi kiugrott, egy rendőr meg a kocsi elé: tilosban parkolás. A rögtönzött fedőstory: leállt a motor, azért nem mozdul a délceg csapat. Ricsi és Márk gyorsan hátra is szaladtak megtolni a járgányt, „de a rendőr levágta, hogy át akarjuk baszni”. El Capitan pillanatok alatt a rendőrautóban találta magát, mire teljes kétségbeesésében a következő elemekből igyekezett valami zavaros maszlagot prezentálni a hivatalos közegnek: „pacsinta, two days, Shanghai hotel, masina nyet haraso”. Láss csodát, szavai megérintették a rendőr lelkét, és bármiféle megsarcolás nélkül utat engedett a Muflonnak.     

1011375_214361222020929_1247212343_n.jpg

Másnap a karma kegyesen bánt velük, Aszkár mondta, hogy minden nagyon „haraso”, úton van a „pacsinta”, már ma meg is érkezik, és inkább a szép „jevocskákat” hajkurásszák, mint hogy itt lábatlankodjanak a műhelyben. Mire hőseink stílszerűen megnézték a Boratot a Shanshai Hotelben, addigra Aszkár már helyre is pofozta a kocsit. Néhány személyes sor El Capitan feljegyzéseiből: „fizettünk 8000-et a csapágyért, 1000-et a szállításért, 2000-et kért a szervizért, de mi 3000-et adtunk és az unokáinak pár ajándékot. Aszkár nagyon kedves volt és jó munkát végzett. Nem voltak jó felszerelései, de olyan sebességgel és pontossággal dolgozott, amilyennel szerelőt még nem láttam. A bal hátsó kerék csapágyát is átnézte, és azt mondta, hogy haraso Ulan Bator. Köszönjük Aszkár.”

1003178_214357242021327_42473062_n.jpg

Szólj hozzá!


2013.08.06. 14:23 Mongol Rally

Július 22-24.

Szimferopol egy jellegzetes városa a Nagy Szovjet Tervezésnek, értsd: panelrengeteg. Rallys kalandoraink az X-edik számú panelházban élvezték az ukrán hajadon, Olya vendégszeretetét július 22-én. Elsajátították a poszt-szovjet államok közkedvelt kártyajátékának, a Duráknak szabályait, éjjel tizenegy előtt pontosan tíz perccel mindannyian kötelességtudóan megmosakodtak, az állami közműszolgáltató pedig pontosan tizenegy órakor kötelességtudóan elzárta a vizet, ahogy azt a szabályzat diktálja, majd fiaink Olya konyhájának padlóján kártyalapokkal beborítva szenderedtek el, és a világ felsóhajtott, hogy szerencsejáték ide vagy oda, végül minden a maga rendes medrében folyik tova, és a kötelesség, az bizony mindenki által a legmesszemenőbbekig tudva vagyon.

18396_213615512095500_1511515558_n-001.jpg

Másnap reggel Olya lendületes szignójával a fehér Muflon kasztniján indultak útnak Szevasztopolba. Senkit ne tévesszen meg a „-pol” szóvégződés; ez a város ugyanis semmiben sem hasonlít Szimferopolra. A Wikipedia tanúsága szerint „Szevasztopol a Krím-félsziget délnyugati részén, a Fekete-tenger partján helyezkedik el. Éghajlata enyhe. A téli középhőmérséklet 2,6 °C, a júliusi 22–24 °C”. El Capitan útinaplója szerint: „az egész nagyon szép, olyan mintha az olasz tengerparton lettünk volna”. És ha már Krím-félsziget, akkor egyetlen pirospozsgás utazó sem mulaszthatja el, hogy ellátogasson annak a bizonyos jaltai konferenciának a helyszínére; a kastélyba, ahol Sztálin, Roosevelt és Churchill 1945. február 4-e és 11-e között meghányták, megvetették, hogy miként is kellene gatyába rázni a dolgokat Európában.


1012009_213616222095429_902390160_n-003.jpg

Turisztikai kötelezettségeiket hátuk mögött tudva hőseink nekivághattak annak a 28 órás tikkasztó útnak, amelynek végén már ott várta őket Oroszország. A teljesen kihalt határon csak egy-két határőr lézengett, cigiztek, támasztották a falat, és unottan szemlélték a kóbor kutyák koituszát.

Hőseink ötven kilométert haladtak a világ legnagyobb, 17 075 200 km² területtel bíró országban, amikor El Capitan kénytelen volt lehúzódni az útról, mert egy, szolgálati kötelezettségének kifogástalanul eleget tévő, orosz rendőr leintette a Muflont. Történt ugyanis, hogy El Capitan megállás nélkül hajtott át az egyik ellenőrzési ponton – éppen egy olyanon, amilyenen korábban már számtalanszor, csak most kevesebb szerencsével. Angol, orosz, német szavak követték egymást, mire a rendőr kibökte: twenty euro. El Capitan nyomban világossá tette, hogy nincs pénze; ami persze annyit tesz, hogy nem akar adni, mert hát hogy ne lenne pénze egy Mongóliába tartó rallycsapatnak. De a játékot játszani kell, és ezt a rendőr is tudta, és jobbnak látta, ha beéri egy üveg vodkával meg néhány kulcstartóval, mielőtt a figuráját kényelmetlenül komolyra kéne vennie – mert hát senki sem akar az a hipószagú hülyegyerek lenni, aki elrontja a játékot, meg aztán jobb is ez így mindenkinek. Viszont nem átallott még egy bizalmaskodó megjegyzést tenni azzal kapcsolatban, hogy a nagyapja anno Budapesten szolgált.


1012706_213616702095381_1559591962_n-004.jpg

Aztán jött a dugó, amit egyesek az elegancia teljes hiányában a szántóföldeken kerültek el. A Muflon kapitánya egyébként az orosz lakosságot illetően a következő hízelgő sorokat vetette papírra: „Az emberek nagy része amúgy nagyon segítőkész. Senki nem beszél angolul, de mindenki próbál segíteni. Volt egy bankos lány, aki 20 percen át magyarázta, hogy Krasznodarban hol lehet ukrán pénzt rubelre váltani.” Továbbra is, sőt mindinkább megfejthetetlenül lebeg előttem az orosz néplélek tömjénfüstös félhomálya. Rubljov és Sztálin, Dosztojevszkij, Raszputyin, Lenin, Rachmaninov, Gogol, Muszorgszkij, Tolsztoj, a csinovnyik, és a misztikus bolond, és az űrkorszak és az ikon, a Sztalker zárójelenete, Malevics négyzete, Bulgakov macskája… és a banki alkalmazott Krasznodarban, az ideges sofőrök, meg a rendőr és az ő nagyapja 1956-ban Budapesten.        

1005649_213615652095486_220434436_n-002.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: oroszország lefizetés jalta mongol rally orosz néplélek


2013.07.29. 20:26 Mongol Rally

Július 19-21.

1001699_213617395428645_2017762967_n_1_1375122231.jpg_600x400

Július 19-én még a McDonald’s parkolójában találta El Capitanékat a hajnal. Kipihenten és kalandra éhesen ébredt a csapat, és mindjárt nyakukba vették Bukarest belvárosát, amit Márk feljegyzéseiben a következőképpen jellemez: „we had a short drive by photo shooting in the capital. which was pretty…communistic. Run down houses, old soviet memorials and not to forget: crazy drivers.” 

Ezt követően levezettek a Fekete tenger partjára, ahol az utolsó Mongol Rallys parti várta őket, és a megannyi, már jól ismert rallys kolléga. Kiváltképp a Dixie Chickens veteránnak számító tagjai. Többen közülük másodszorra vágtak most neki a rallynak, és nem is akárhogyan: egy szép, nagy, sárga, amerikai iskolabusszal – épp, mint a filmeken. Ráadásul a Prága-Ulánbátor táv számukra csak egy epizódot jelent a sok közül a világkörüli túrájukon. Szóval ilyen bolondos, nyughatatlan álmodozókkal kerültek össze hőseink, ott a Fekete tenger partján július 19-én, és velük ittak, táncoltak, üvöltöttek a valószerűtlenül nagy telihold alatt.       

Másnap reggel a román-moldáv határ felé vették az irányt. Néhány rallys fennakadt az ellenőrzésen, amiből két tanulság vonható le: a Moldáviába való bejutáshoz, igen, kell vízum, és export rendszámmal nem érdemes nekiveselkedni az útnak. Ez utóbbi – mármint az export rendszám – számomra, mint az autós kultúra nyilvánvaló analfabétája számára, teljesen homályos kategória, de bízom benne, hogy a mélyen tisztelt és tanult Olvasó csak elnézően mosolyog a tudatlanságom miatt. A moldáv-ukrán határon a Muflon pilótái megfizették a szokásos határátkelési sarcot – egy marék 2Fast2Furious2Hungarian kulcstartót –, és már lavírozhattak is az ember nagyságú kátyúk és itt-ott, az aszfaltból előbukkanó bokrok között. Mivel ilyen viszonyok mellett nem tudták tartani az ütemtervet, kénytelen voltak, még Odessza előtt éjjeli menedék után nézni; végül egy hotel wellness részlegén (wtf?!) tértek nyugovóra.    

El Capitan feljegyzése július 21-éről: „9 körül elindultunk Odesszába, az út már sokkal jobb volt, az ukrán vezetők pedig nem voltak annyira agresszívek, mint a románok. Azért folyamatosan előzgettek, de nem dudáltak le az útról állandóan”. Márk vonatkozó bejegyzése Odesszát méltatja; kitér arra, hogy a város üdítő kontrasztot mutat az Ukrajnát egyébként jellemző szovjet építészeti remekekkel szemben. A parkolást illetően azonban hozzáfűzi: „We parked in the center and got assured „personal car protection”, seeing the gypsy children he was permantely screaming away, we payed the triple parking costs for our beloved Mouflon rally car.” A délután egy részét vissza-visszatérő bázisukon, minden nyugati kalandor megbízható otthon-pótlékában: a McDonald’s-ban töltötték a „Dude, where is Baataar?” rallycsapat társaságában – anekdotáztak, élvezték a légkondit és a wifit.

Kellemes tengerparti kempingben éjszakáztak. Másnap reggel viszont tudomásul kellett venniük, hogy a fürdőzést egy hajthatatlan medúzasereg bojkottálta. Nem volt hát maradásuk, nekivágtak a következő szakasznak a Krím félsziget felé, egészen pontosan Szimferopolba, még pontosabban Olya 7. emeleti panellakásába.  

Szólj hozzá!

Címkék: ukrajna románia odessza mongol rally dixie chicken


2013.07.29. 01:40 Mongol Rally

Július 17-18.

1_1375054669.jpg_622x427

Hőseink már Kazahsztán végtelen sztyeppéin és sivatagain keresztül repesztenek Kelet felé, amikor most következő beszámolómat az Olvasó elé tárom. 

Hazánkat a nagylaki határon keresztül hagyták maguk mögött július 17-én, és a román oldalon máris nyilvánvalóvá vált, hogy keleti szomszédaink ugyanúgy nincsenek híján rafinériának, ha zöldfülű utazók pénztárcájáról van szó, mint mi, derék magyar emberek. El Capitanékat azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy, mintegy magukat elszégyellve a nyilvánvaló átverés miatt, teljesítsék a 200 leies, azaz 14.000 forintos autópályadíj követelést. Gyors helyzetfelismerés, némi osztás-szorzás, és meg lehet úszni az ilyesmit 3 euróból is, ha az ember tudja, hol talál feddhetetlen, hivatalos matricaértékesítőt… hiába, a pénzcsinálás művészetének rugalmasak a szabályai, és a nagyvilágon ezerféleképpen művelik – mindenki, ahogy tudja, bírja vagy, ahogy nem átallja.

A Muflon legénységének egybehangzó véleménye a román közlekedési kultúráról: minimum hektikus. Eszeveszett dudálás, emelkedőn előző kamionok, biciklisek az autópálya leállósávjában, itt-ott kóbor kutyák, akik élő célpontként várnak a telitalálatra. Drakula gróf rejtelmes és hátborzongató berkeinek legveszedelmesebb kreatúrája nem a vérszipolyozó bőregér, hanem a román sofőr, aki százharminccal hajt feléd a transzilvániai vaksötétben. Egy amerikai rallys még napsütéses verőfényben kényszerült – a frontális karambolt elkerülendő – árokba rántani saját kocsiját. 

Az első állomás Arad, majd Sibiu, ahol szállás híján, a három magyar dalia, válaszút elé került: vagy egy kényelmetlen éjszaka a kocsi melletti susnyásban, vagy egy földi örömökkel kecsegtető Mongol Rallys parti korlátlan, grátisz sörfogyasztással. Patthelyzet… a buli után stílszerűen egy sváb evangélikus templomban szenderültek édes álomba fiaink.   

Másnap a Transfaragasan. Kilencven kilométernyi betonkacskaringó, ami Sibiut és Pitestit köti össze a déli Kárpátokon keresztül. Fényképeken is magával ragadó a látvány, ahogy a zöld bércek között tekeregve keresi a legkevesebb ellenállást jelentő irányt az út. A hetvenes évek elején építtette Ceausescu, mintegy válaszként az 1968-as csehszlovákiai szovjet invázióra; mondván: egy későbbi, hasonló esetben szükség lehet a román katonai csapatok gyors mozgósítására a hegyeken keresztül. Különös, ahogy a háború a maga ostoba és önkéntelen módján képes megteremteni a szépséget. Cocteau írja a Vásott kölykökben, hogy „A szépség előjoga határtalan. Még azokra is hatással van, akik nem vesznek tudomást róla.” – azt hiszem, nem olyasmire gondolt, hogy a románok hatmillió kilogramm dinamittal utat robbantanak a Kárpátokba, rally-versenyzőink pedig ámulnak-bámulnak a végeredményen, de megéri a csúsztatást, hogy jobban megértsük a Transfaragasan evilági báját.

Éjjel kettő, Bukarest, McDonald's parkoló. Hőseink jobb híján a kocsiban töltik az éjszakát; álmukban Ronald McDonald és Ceausescu kezet ráznak, autóba szállnak, és ráérősen elkacskaringóznak valamennyi jó világok legjobbika felé.      

Szólj hozzá!

Címkék: románia mongol rally transfargasan


2013.07.19. 01:19 mityka_

Muflon alatt porzik az út!

nnedhql1ripxshari3r2c3cfxkl35la48qcnrctlmgk_1_1374189536.jpg_615x406

Végzős egyetemisták, kalandfüggők és félőrültek párszáz fős csapata döntött úgy, hogy lyukat üt a hétköznapokon, és azon át hajt el egészen Mongóliáig. Vasárnap összegyűltek a cseh Klenova kastély tövében, és égbekiáltó örömünneppel adták tudtára az előttük fekvő tízezer kilométernek, hogy másnap indulnak. A táborban mintegy kétszáz autó és sátor hevert mindenfelé, frissen csapolt cseh sör a söntésben, tradicionális cseh zenekar a pódiumon.

Ebben a közegben hőseink, a Megállíthatatlan Muflon sofőrjei villámgyorsan feloldódtak, és pár órán belül már váll veregetve biztosították a lehető legjobb szándékukról társaikat. Igen, inkább társai, mintsem riválisai itt egymásnak a résztvevők, a Mongol Rally ugyanis csak nevében utal a hagyományos rallykra; a győztes itt semmivel sem örvend nagyobb elismerésnek, mint az, aki utoljára tolja célba kocsiját, motorját, iskolabuszát. Ebben az értelemben még mindig őrzi azt a háziverseny-hangulatot, amit a Rally ötletgazdája 2001-ben alapozott meg, mikor is egy Fiat 126-sal vágott neki az útnak – sikertelenül. 2004-ben aztán ugyanazzal a járgánnyal újrapróbálta, és öt másik csapattal egyetemben elérte célját. Most, kilenc évvel később, a Muflon csapatvezetőjére, El Capitanra és hű társaira vár a rendkívüli feladat, hogy bedöcögjenek Ázsia rejtekébe.   

Szólj hozzá!

Címkék: start mongol rally megállíthatatlan muflon


2013.07.11. 16:38 Mongol Rally

Az autónk: A Megállíthatatlan Muflon

Szólj hozzá!