">

HTML

<iframe width="500" height="250" src=" http://www.gosim.ekit.com/ekit/tj/TJM/budapestmongol/track_map/?" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Mongol Rally 2013

Elhatároztuk két haverommal, hogy idén nyáron elvezetünk egy kis városi Suzukival, GPS nélkül, Mongóliába, a Mongol Rally első magyar résztvevőjeként. A sztorink röviden: Gondoltuk, hogy valahogy le kéne zárni az egyetemi éveinket és mielőtt beállnánk az élet fogaskerekébe , részt veszünk életünk talán egyik legnagyobb kalandján. Persze, mondhattuk volna, hogy csak elutazunk Ibizára, vagy lenézünk a Balaton Soundra, de mi valami mást szerettünk volna, valamit, aminek van valami jelentősége és közben nekünk is érdekes. Ekkor Márton, El Capitan, ezt mondta: "Hé, Márk menjünk el autóval Mongóliába!" Először arra gondoltam, hogy vagy valami „gombát” evett előző nap, vagy egyszerűen csak részeg. A szkepticizmusom azóta elhalványult: regisztráltunk hivatalosan a rallyra, megvan az autó, a legtöbb vízum és a felszerelés. Július 15.-én indulunk!

Hivatalos oldalunk

Éppen hol vagytok?

HTML doboz

2013.08.14. 22:05 Mongol Rally

1173901_215809695209415_1869658276_n_1_1376510698.jpg_960x641

Annak okán, hogy El Capitan és társai magukat ideiglenesen „eltűntnek nyilvánították”, kénytelen vagyok valaki mást megszólaltatni a Góbi sivataggal kapcsolatban, ugyanis a Góbi, a Mongol Rally veleje, nem maradhat ki eme szerény útiblogból sem:

„[…] megbűvölve néztem az ijesztő, elhagyatott, élettelen vidéket, a végsőkig lecsupaszított bércek egymásutánját, amint az ablak kimetszette részletben éppen egyhangú menetelésüktől nem mozdul, nem változik a táj, s ebben a kíméletlen állandóságban egyszeriben olyan érzésem támadt, hogy talán nem is a térképeim használhatatlanok, hanem a fogalmaim, a szándék, mely kilométerekre próbálja darabolni azt, ami itt valóban oszthatatlan, ennek a minden mulandó tartalomtól megszabadult térnek a határtalan tágasságát. […] Mert átutazni a Góbin, mert a Góbi sivatagot orosz vagonokban Beijing felé keresztülszelni, mert egy őszi napon az orosz szerelvények átlagos sebességével a Bogd-hegységtől a mongol-kínai határig belemerészkedni a Góbi sivatag élettelen ürességébe, nos, ez azt jelentette, hogy bele is veszni, azt jelentette, hogy nyomtalanná válni, önmagunkat eltűntnek nyilvánítani, átmenetileg elillanni a föld létezéséből, ilyen feltételek között ugyanis ez a sivatag – lerombolván a mesebeli megmenekülések egy több évezredes, édeni metaforáját – azt állította, hogy az örökkévalóság valóság ugyan, de nekünk lidérces mód elrettentő valóság, hogy az örökkévalóság az istenek tartománya ugyan, de ezek az istenek mozdulatlanok, megközelíthetetlenek, hidegek és pokoliak, hogy az öröklét nem más, mint őrületig hevített teljes és végzetes szimmetria, hogy az öröklét nem egyéb, mint az ismétlődés dermesztően eszményi, feldúlhatatlan tökéletessége. Álltunk a folyosóablakoknál, néztük a hatalmas neonfelirat vakító kékjeit, sárgáit és vöröseit: a hely cirill, ujgur és kínai óriásjeleit a már enélkül is épp elég különleges állomásépület homlokzatán, de mire megfogalmazhattuk volna, hogy akkor vajon minek is vagyunk kitéve ezzel a tudással, hogy milyen árat kell is fizessünk ezért a beavattatásért, s hogy egyáltalán hogyan bírunk ezek után  visszatalálni saját eredeti léptékeinkhez, addigra már vissza is találtunk […]” 

Krasznahorkai László: Az urgai fogoly (1992)


Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://mongolrally.blog.hu/api/trackback/id/tr665461226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.