">

HTML

<iframe width="500" height="250" src=" http://www.gosim.ekit.com/ekit/tj/TJM/budapestmongol/track_map/?" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Mongol Rally 2013

Elhatároztuk két haverommal, hogy idén nyáron elvezetünk egy kis városi Suzukival, GPS nélkül, Mongóliába, a Mongol Rally első magyar résztvevőjeként. A sztorink röviden: Gondoltuk, hogy valahogy le kéne zárni az egyetemi éveinket és mielőtt beállnánk az élet fogaskerekébe , részt veszünk életünk talán egyik legnagyobb kalandján. Persze, mondhattuk volna, hogy csak elutazunk Ibizára, vagy lenézünk a Balaton Soundra, de mi valami mást szerettünk volna, valamit, aminek van valami jelentősége és közben nekünk is érdekes. Ekkor Márton, El Capitan, ezt mondta: "Hé, Márk menjünk el autóval Mongóliába!" Először arra gondoltam, hogy vagy valami „gombát” evett előző nap, vagy egyszerűen csak részeg. A szkepticizmusom azóta elhalványult: regisztráltunk hivatalosan a rallyra, megvan az autó, a legtöbb vízum és a felszerelés. Július 15.-én indulunk!

Hivatalos oldalunk

Éppen hol vagytok?

HTML doboz

2013.08.14. 21:21 Mongol Rally

Augusztus 2-3.

Egy lestrapált Ladából ordítják át a 2Fast2Furious2Hungarian teamnek, hogy „masina nyet haraso”, vagyis az autó nem jó, és hogy álljanak meg. A korábbi bizalomgerjesztő történetek hatására fiaink inkább elengedik a fülük mellett a figyelmeztetést, de a Lada egészen a határig követi őket. Ott teljes káosz fogadja őket, sehol egy tábla, járművek keresztbe kasul. El Capitanék feltartóztathatatlanul tartják az egyenes irányt, de már többen is üvöltik, hogy „masina nyet!”. Nyomják a gázt, nyomják, amíg bele nem futnak a határ zárt kapuiba. Tény: egy éve lezárták az átkelőt, és 60 kilométerrel arrébb található a legközelebbi. A rémalakot öltött helybéliek pedig varázsütésre jó szándékú kisemberekké válnak.

Egy kiváló angolsággal fellépő üzbég srác felajánlotta hőseinknek, hogy a családjánál tölthetik az éjszakát, és meghívta a Muflon kapitányát egy kólára. Némi hezitálást követően a három kalandor úgy döntött, hogy elfogadják e váratlan, nemes gesztust, és gyanakodva bár, de igent mondtak. Innen következzen El Capitan szemléletes beszámolója:

„A ház nagyon szép volt, medencével, szaunával, 3 emelet, nagy nappali, minden nagyon tiszta és rendezett, mintha a Hiltonban lennénk. Az apukájával ittunk 2 páleszt, majd 3 orosz vodkát és máris jobb lett a hangulat és elfelejtettük a stresszt a határral. Kaptunk még helyi levest, aminek olyan íze volt, mint a gulyáslevesnek és krumpli és töltött paprika volt benne, nagyon finom volt. Kiderült Timur apukája a kormánynak dolgozik és ő dönt, hogy melyik külföldi tőke jöhet be az országba, ezért is volt egy csomó drága alkohol a nappaliban, amiket ajándékba kapott. Ő nem nagyon beszélt angolul, de Timur mindent lefordított. Márk még kint volt, ezért kimentünk, hogy beszéljünk vele, mi is legyen ma este. Persze jött velünk Timur és az apukája, akik ragaszkodtak hozzá, hogy ott aludjunk. Márk kicsit morcos volt, nem csoda, hiszen sokat várt, az internet kávézóból kiküldték, mert bezárt és furcsa alakok méregették szegény muflont. A kis csapat kupaktanácsa úgy döntött, hogy Timuréknál alszunk. Még ittunk pár vodkát, majd Timur faterja mutatott egy fényképalbumot, arról, amikor Csehszlovákiában, Prágában katonáskodott 84-86 között. Majd pár kép fontos személyekkel, a német pénzügyminiszterrel és Siemens vezérigazgatójával. Sokáig nem tudtuk nézni a képeket, mert a kormány lekapcsolta az áramot. Lefürödtünk és kint aludtunk a szabadban.”

46917_214869265303458_1643213648_n-003.jpg

Egészen pontosan a medence melletti napágyakon aludtak a derék fiatalok, így másnap azonnal fürdőzéssel kezdhették a napot. Bőséges reggeli után Timur édesapja megmutatta El Capitanékat a város nevezetességeit, és egy szuvenír boltot, ahol jó minőségű csecsebecséket vehettek. Majd elvezette őket a határ irányába tartó útra.

996870_214869361970115_1407206557_n-002.jpg

Aztán megint a kazah határ, és megint a szokásos megvesztegetősdi: adj egy kis pénzt, nincs pénzünk, de biztos van, jó, adunk ötszáz forintot, ez nem elég, jó, adunk kétezer ötszázat, fogadd el, ez sok pénz, száz dollárt ér, ó, csakugyan…

Miközben Ricsi és El Capitan intézték a papírokat, Márkot ismét megkörnyékezte a gépfegyveres határőr: adj a forint helyett dollárt, jó, adok négy dollárt, ez nem elég, de nincs több dollárom, jó, akkor elmegyünk szépen pénzt váltani, szerintem inkább ne menjünk, jó, akkor add ide a mobilod… Végül a leleményes Márknak sikerült kibújnia a határőr karmaiból, anélkül, hogy elveszítette volna értékei jelentős hányadát, de az őr még felírta a saját telefonszámát alkoholos filccel a Muflonra, hogy keressék meg, ha majd lesz pénzük (?! agyhalál).


Estig vezettünk, majd letáboroztunk az út mellett, mert para lett volna este vezetni. Így is jöttek a szokásos meglepetések, amikor az autópálya szerű út, hirtelen egy bukkanóval zárult. Szegény muflon itt is sokat ugrált, volt, hogy métereket esett, olyan meredek lejtő/levágás volt az úton.” Itt megszakadnak El Capitan feljegyzései. Azóta áthajtottak Kelet-Kazahsztánon és a Góbi sivatag mongol részén. Sőt mi több, ma vagy holnap célba érhetnek!

999170_215807871876264_651114768_n-001.jpg

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://mongolrally.blog.hu/api/trackback/id/tr515461095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.